Tavasz végi kirándulás
A János Zsigmond Unitárius Kollégium 2009. június 9-én kirándulást rendezett a Kolozsvár területéhez tartozó Bükk erdőbe. Szélcsendes, verőfényes nap volt. Minden iskolai kirándulásnak a kikapcsolódás mellett meghatározott célja kell legyen. Ez alkalommal a biodiverzitás fogalmának a tisztázása volt az V–VI. osztályos tanulók számára a cél. A tanulók ezért vízmintákat vettek a Plecska-patakból, a Szent János kút vizéből. Továbbá fajdiverzitást vizsgáltak a patak parti övezében, a közeli erdőben és réten. Két órán át játékosan gyűjtöttek, mértek, addig, amíg szívesen látták el teendőiket, ezzel megalapozva egy következő vizsgálódás sikerességét. A biodiverzitás és a fajdiverzitás magyarázatát ők maguk észlelték, amikor a víz minőségét standard egységekhez mérve ihatónak, közepesen szennyezettnek vagy szennyezettnek ítélték, és 20 különböző állatfajt találtak a bemért területen. A kutató diákokról számos fénykép és kisfilm készült.
Mi is a biodiverzitás vagy biológiai változatosság? Ez a fogalom magában foglalja a fajok változatosságát, a genetikai változatosságot, az ökoszisztémák változatosságát és a tájegységek változatosságát.
1. A fajok változatossága. A Földön jelenleg élő növény-, állat- és mikroorganizmus-fajok tudományos áttekintése nem teljes. Az élő fajok becsült száma 1.7 millió. Ennek kétharmada a trópusokon él. Az élet keletkezése (3.5 milliárd év) óta félmilliárd növény-, állat- és mikroorganizmus-faj létezett. Ma a valaha élt fajok 1%-a, egyes becslések szerint 16 %-a lelhetőfel. Az európai fajok jól ismertek, a trópusokon élők között sok a le nem írt faj.
2. Genetikai változatosság. Jelentkezhet egy fajon belül, az egyedek szintjén, a fajokon belül, eltérő populációk szintjén. Értelmezhető egyes fajok közötti különbség szintjén is. Az ember 12 000 év óta kiválogatja azokat a növényeket ésd állatokat, amelyekre szüksége van. Igyekszik a maga számára hasznossá tenni egyes fajok tulajdonságait. Ezt mesterséges szelekciónak nevezzük, aminek kapcsán az ember beleavatkozik a földi élet genetikai változatosságába. A továbbiakban ezen élőlények szaporodását irányítva nagyszámú fajt és fajtát hozott létre, amelyek a természetes szaporodás útján nem jöttek volna létre. Az ember a genetikai állományt mesterségesen módosította a saját igényeinek megfelelően. Egy faj génállományába más faj génállományát vitte bele célul tűzve új tulajdonságok kialakítását, olyanokat, amelyekkel az a faj nem rendelkezett. Ez a genetikai manipuláció transzgénikus élőlények, növények és állatok kialakulásához vezetett.
3. Az ökoszisztémák változatossága. Ökoszisztéma lehet egy patak, erdő, legelő, mocsár, kidőlt korhadó fa, vagy maga a bioszféra. Ezek fennmaradásának döntő feltétele biodiverzitásuk minősége. A kulcsfontosságú fajok szerepe az ökoszisztéma szerkezetének, működésének ellenőrzésében kutatások témája. Az ökoszisztémák biztosítják az élet, az emberi élet környezeti, éghajlati, ökológiai feltételeit.
4. A tájegységek változatossága. Az emberi tevékenység az ökoszisztémákra rányomja a bélyegét. Oberfrank Ferenc szerint Európában már nincs olyan tájegység, amely ne hordozná magán az ember keze nyomát. Így a táj mai értelemben természetes és mesterséges elemek (utak, hidak, csatornák stb.) összessége. A biodiverzitás tehát a természet és az emberi társadalom találkozásának következményeit tükrözi.
A bioszféra egy szabályozott, nyílt rendszer. Az ezen belül érvényesülő szabályozás egyensúlyának alapvető eleme a biodiverzitás. A biológiai változatosság révén gazdasági, kulturális, ökológiai, egészségügyi és esztétikai erőforrások állnak az ember rendelkezésére. Ezeket az értékeket őrizni kell a következő nemzedékek számára.
Az ember megjelenését a Földön sok, bioszférát érintő változás tette lehetővé. Nagyfokú alkalmazkodási képessége a változatos földi környezethez magyarázza meg, hogy az ember elszaporodva benépesítette és uralma alá hajtotta szinte az egész Földet. Az emberi tevékenység kiterjesztés együtt jár az erőforrások fokozott mértékű igénybevételével, ami a nyersanyagok megfogyatkozásához, a fajok élőhelyeinek csökkenéséhez, megszüntetéséhez majd bizonyos fajok kihalásához vezetett.
A biodiverzitás dinamikus változást mutat. Új fajok jelenhetnek meg emberi közreműködés nélkül is. Egyszersmind más fajok kipusztulhatnak. Az élőlények vándorlása, az alkalmazkodás, az új fajok megjelenése új egyensúly kialakulását eredményezi.
A biodiverzitást leginkább az emberi tevékenység fenyegeti: túlzott vadászat, erdőírtás, halászat, intenzív monokultúrákra alapozott mezőgazdaság, a talajvíz és a légkör szennyezése, urbanizáció, hadiipar, háborúk stb. Ezek sokszor az ember léte ellen fordulnak. Ezért differenciált stratégiákat kell kidolgozni, melyek megvalósítása hierarchikus: nemzetközi, nemzeti, helyi, egyéni erőfeszítéseket igényel.
Az egyén szerepvállalása a gyermekek természetbaráttá való nevelésével kezdődik (a természet szeretete, óvása, gondozása, valamint a tudatos fogyasztói magatartás). Az oktatás feladata az ember és a természet közötti viszony erkölcsi vonatkozásainak vizsgálata, új értékrend teremtése, ökoetika kialakítása az embernek a bioszféra élő és élettelen tényezóihez való viszonyulásában.ű
A mai etikai gondolkodásban két fő áramlatot különböztetünk meg: az antropocentrikus és az ökocentrikus iskolát. Az első szerint minden érték végső mértéke az ember. A második szerint „az emberi tevékenység megítélésének az élő közösség egésze szempontjából kell történnie ahhoz, hogy az ökoszisztéma – végső soron a bioszféra – stabilitása, integritása és egyensúlya sőt szépsége megőrizhető legyen”.
Az ember-természet kapcsolatban az elért sikerek „egyik legfontosabb feltétele az emberi elme alkotóműködése volt. Olyan szellemóriások, mint Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás, Galilei, Descartes, Cl. Bernard, kézbe adták az eszközöket egy hatalmas, sokszínű civilizáció megalkotásához. Az eddig élt generációk alapvető értékeket nem vesztegettek el.”
A mai kor embere láthatja, hogy az élővilágba való beavatkozásnak ára van, amely az eredmények mellett hátrányokat, korlátokat, veszélyeket jelent. Az igazságot higgadtan kell keresni, mert növelheti a bajt a nyilváosság előtti felületes, felkészületlen, fontoskodó, kampányszerű szóáradat.
Bibliográfia:
Magyar Szemle. 1998. aug. Oberfrank Ferenc: A biodiverzitás időszerű kérdései.
Almási Ildikó biológiatanár
